A jód egy esszenciális ásványi anyag, ami szükséges a pajzsmirigy megfelelő működéséhez, az agy és az idegrendszer fejlődéséhez, emellett részt vesz az immunitásban és létfontosságú a női reproduktív szervek, (mellek, petefészkek, endometrium, méhnyak) valamint a prosztata egészségének megőrzéséhez.(1,29) Várandósság ideje alatt különösen fontos a megfelelő jódbevitel, mivel ha ebben a kritikus életszakaszban nem áll rendelkezésre elegendő jód, az maradandó károkat okozhat a magzat fejlődésében. Jódhiány hatására a gyermekek növekedése lelassulhat, intelligenciájuk pedig csökkenhet.(2)  

Felnőtteknél a súlyos jódhiány pajzsmirigy alulműködéshez, annak megnagyobbodásához vezethet, de már egy enyhébb fokú hiánynak is lehetnek negatív következményei a jódigényes szervek / szervrendszerek területén.(3) Régebben a jód népszerű készítmény volt a fertőzések ellen, mivel erős antimikrobiális hatással rendelkezik. Később, az antibiotikumok megjelenésével használata háttérbe szorult, de a mai napig az egyik leghatékonyabb fertőtlenítőszer.(4) A jód viszonylag kevés természetes ételben található meg jelentős mennyiségben, és ezek jódtartalmát is jelentősen befolyásolja, hogy honnan származnak. A jódozott só bevezetésével sikerült némileg visszaszorítani a jódhiányt, de mivel ez a megoldás csak minimális adagokat szolgáltat és nem is mind a két jódformát, a jódhiány a mai napig az egyik leggyakoribb hiánybetegség a világon.(5)  

Mennyi jódra van szükségünk? 

A napi szükséges jódbevitelről megoszlanak a vélemények, de hivatalosan napi 150 µg-ban határozták meg az ajánlott jódbevitelt felnőttek esetén, míg terhes és szoptató anyák számára 200-290 µg jódot javasolnak.(6,7) Ez a mennyiség ugyan elegendő az igen súlyos problémák megelőzéséhez, azonban sokan úgy vélik, ennél jóval több jódra lenne szükségünk a teljes emberi szervezet egészséges működéséhez. A WHO ajánlás a minimumok minimuma, a legsúlyosabb hiányállapotok megelőzéséhez szükséges mennyiség, nem az optimális adag. Ahogy pl. a C-vitamin esetében is elmondható, hogy a skorbut elkerüléséhez nélkülözhetetlen mennyiség nem egyenlő az
optimálissal, úgy ez az állítás a jódra is igaz.

A jódbevitel még biztonságosnak ítélt napi mennyiségét a hatóságok 1100 µg-ban határozták meg, mivel pár kutatás arra utal, hogy ennél nagyobb adagnak már lehetnek negatív hatásai is.(6) Ezt a megállapítást szintén több kritika érte, mivel főleg esettanulmányokra és gyenge bizonyító erejű kutatásokra épül, ahol sokszor egyéb tényezők is szerepet játszhattak a tünetek kialakulásában.   

A több sem probléma?  

A japánok étrendjének egyik fontos eleme, hogy rengeteg tengeri algát fogyasztanak, ami által a jódbevitelük is nagyon magas, napi 13 mg körüli.(8,30) A fogyasztott algák típusától függően ez jelentősen meghaladhatja a már említett veszélyesnek ítélt felső határértéket, mégis általánosságban elmondható a japánokról, hogy jóval egészségesebbek és hosszabb életűek, mint a nyugati országok lakosai, különös tekintettel a reproduktív szerveket érintő degeneratív betegségek aránya igen alacsony.(9) Evolúciós szempontok alapján szintén valószínűsíthető, hogy az emberek magasabb jódbevitelhez alkalmazkodtak, mint amennyit a jelenlegi szárazföldi étrendjük biztosít, mert közelebb éltek a tengerekhez. Az ajánlottnál magasabb jódbevitel tehát a legtöbb ember számára biztonságos, és csak ritka esetben okoz negatív tüneteket. Az esetleges kellemetlenségek pedig jellemzően olyan toxikus anyagok (halogének: fluorid, bróm- és klórszármazékok) ürülésének a megnyilvánulásai, melyeket az emelt jódbevitel a szervezetből méregtelenítés útján eltávolít, ami végső soron egy kedvező jelenség. (A detox folyamat felgyorsítására számos hatékony technika létezik.)

Figyelem: pajzsmirigyben lévő autonóm hormontermelő szövet (pl. forró göb) esetén nem szabad jódot szedni! Az ellenjavallatokat előzetes vizsgálatokkal ki kell szűrni!

Hogyan biztosítható a szükséges jódbevitel? 

Mivel az ételek jódtartalmában hatalmas eltérések lehetnek, így elég nehéz meghatározni, hogy pontosan mennyi jódhoz jutunk az étrendünk által.(6,10,11) Általánosságban elmondható, hogy minél messzebb található egy terület a tengertől, annál kevesebb jódot tartalmaznak az onnan származó ételek. A leggazdagabb jódforrások a tengeri algák, amik grammonként akár többezer µg-ot is tartalmazhatnak.(6) Sajnos az algák beszerzése és rendszeres fogyasztása sok országban elég nehézkes, emellett a tisztaságukkal is merülhetnek fel aggályok, így nem túl praktikus kizárólag rájuk hagyatkozni. 

Habár jódtartalmuk jóval alacsonyabb, de szintén jódforrásnak számítanak az egyéb tengeri halak és herkentyűk, de kizárólag az óceánokból és tengerekből származóak, mert az édesvízi halak jódtartalma az egyéb ételekhez hasonlóan nagyon változó.(6,10,11) 

A tejtermékek és húsok jódtartalmában szintén jelentős eltérések lehetnek, attól függően, hogy mennyi jódot fogyasztottak az állatok, míg zöldségek és gyümölcsök esetében a termőföldek jódtartalma a meghatározó. Utóbbiak nagyon minimális mennyiséget tartalmaznak, így nem tekinthetőek jó forrásnak.(6,10,11) Sokak számára a jódozott só biztosítja a legtöbb jódot az étrendjükben, ami grammonként ~50 µg-ot tartalmaz.(12) 

A jód étrend-kiegészítők formájában is elérhető, amik általában pár száz mikrogrammot tartalmaznak adagonként. Egyre népszerűbb a nagyobb dózisú jódpótlás, Lugol-oldat vagy egyéb magas koncentrációjú komplex kiegészítők formájában, amely által könnyedén fedezhetjük azt a magasabb jódbevitelt, amihez az evolúciónk során alkalmazkodtunk. Mielőtt azonban ezt elkezdené valaki, érdemes bővebben tájékozódni róla, mert léteznek ellenjavallatai és helytelenül alkalmazva gondokat is okozhat. Különösen fontos, hogy a jódot ne önmagában alkalmazzuk, hanem az életmódunk keretében mindenképp ügyeljünk az ún. jód kofaktorok megfelelő bevitelére is (pl. szelén, magnézium, cink, C-, D- és A-vitamin, vas stb.), mert ezek hiányában a jódpótlásnak nem kívánt hatásai is lehetnek.

A jód egészségügyi hatásai 

A jódhiány egyik legnagyobb veszélye, hogy a csökkent pajzsmirigyfunkció által maradandó károkat okozhat a fiatal gyermekek fizikai és szellemi fejlődésében, aminek legsúlyosabb formája a kreténizmus.(14) Több metaanalízis alapján kijelenthető, hogy a jód enyhe hiánya is jelentős mértékben csökkentheti a gyermekek intelligenciaszintjét, így terhesség alatt különösen fontos a pótlása.(15,16,17,18,19)  

A súlyos jódhiány másik tünete a golyva, ami a pajzsmirigy megduzzadását jelenti. Ha a jódhiány sokáig fennáll, akkor extrém fizikai tüneteket produkál, ami szerencsére idővel csökkenthető a jódbevitel növelésével.(20) Fontos: az enyhe jódhiánynak akkor is lehetnek negatív következményei a fentebb felsorolt szervrendszerek területén, ha a pajzsmirigy működése még úgy-ahogy rendben van!

Egy vizsgálat során a résztvevők napi 100-300 mcg-os dózisokban kaptak jódot, ami javította körükben az antioxidáns státuszt, és gyulladáscsökkentő hatásúnak bizonyult.(21)

Az 1500 µg vagy afeletti dózisok már enyhén megemelhetik a TSH hormon értékét (21), ez azonban nem kóros jelenség és önmagában nem utal hipotireózisra. A jelenség mögött az áll, hogy a szervezet a magasabb szérum jodid szint észlelése után szeretné ösztönözni a vérben keringő jód sejtekbe juttatásáért felelős ún. nátrium-jodid szimporterek (NIS) működését ill. regenerációját, így szorgalmazva a pajzsmirigy tüszősejtjeinek jódfelvételét is. Legtöbben idővel alkalmazkodnak a magasabb jódbevitelhez és ez a hatás megszűnik, a TSH is visszaáll a normál tartományba. Ez azonban akár 6-12 hónapig is eltarthat, függően a jódadag nagyságától és a kofaktorokkal (különösen a C-vitaminnal) való optimális ellátottságtól is.

Létezik néhány tanulmány, ahol túlzott jódbevitel által okozott káros hatásokról számolnak be, általában tengeri algák nagy mennyiségű fogyasztása után.(22,23) Ezekben az esetekben nehéz megállapítani, hogy pontosan mi okozta a problémát, mivel az algák a jód mellett egyéb káros anyagokat, például nehézfémeket és egyéb goitrogén anyagokat is tartalmazhatnak, így könnyen lehet, hogy nem is a jód okozta a gondokat, hanem a szintén jelenlévő nem kívánatos összetevők. Hasonló a helyzet a jódtartalmú kontrasztanyagokkal, amik szerves jódvegyületek, nem pedig szervetlen jód, ami ugye jódpótlásra alkalmas lenne. Sokan “jódallergiáról” beszélnek, amennyiben az ilyen kontrasztanyagok negatív tüneteket okoznak valakinél, de ezeket a reakciókat nem a jód váltja ki, hanem maga a szerves vegyület. Egy áttekintő tanulmány konklúziója, hogy a jódallergia egy nemlétező fogalom, aminek használatát be kellene fejezni.(24)

A nukleáris katasztrófák hatására nagy mennyiségű radioaktív jód kerülhet a környezetbe, ami fokozza a rákos megbetegedések kockázatát. Ennek kiküszöbölésére nagy dózisú (15-130 mg) kálium-jodid fogyasztását javasolják, ami telíti a jódot a vérből a pajzsmirigybe szállító transzportrendszert, így a radioaktív jód már nem tud beépülni.(31, 25) Ahol alkalmazták ezt a terápiát a csernobili katasztrófa után, nem fokozódott jelentősen a pajzsmirigy rák előfordulása,(26) míg azokban az eleve jódhiányos országokban ahol ez nem történt meg, számottevően megugrott a pajzsmirigy daganatok száma.(27) A radioaktív jódról bővebben a 31. forrásból tájékozódhat.

Érdekességek 

A jód régen olyan népszerű orvosság volt, hogy a magyar származású Nobel-díjas orvos és biokémikus Szent-Györgyi Albert a következőket írta róla: “Amikor orvostanhallgató voltam, a jód kálium-jodid formájában volt az univerzális gyógyszer. Senki sem tudta mit csinál pontosan, de csinált valamit és valami nagyon jót. Mi, diákok ezzel a kis mondókával szoktuk összefoglalni a helyzetet: „Ha nem tudod, hogy hol, miért s mi - a megoldás a K és I.” (KI a kálium-jodid képlete.)

Meglepőnek tűnhet, de a tejben található jód egy része az állattartásnál használt jódtartalmú fertőtlenítőkből származik, legalábbis azokon a farmokon, ahol használják őket. Ettől azonban nem kell tartanunk, csak kis mértékben befolyásolja a termékek jódtartalmát és nincs semmilyen negatív hatása.(28)

Az emberi szervezetnek nem csupán a jodid formára van szüksége, hanem kisebb mennyiségben elemi (molekuláris) jódra is. Ezek a formák más-más funkciókat látnak el a sejtjeinkben, és az egyes jódigényes szervek, szervrendszerek is inkább az egyik ill. a másik formát preferálják. A pajzsmirigy és a bőr zömében a jodidot, a petefészkek, a prosztata és a nem szoptató mellek az elemi jódot. Biztosra akkor megyünk, ha olyan készítményt választunk, amellyel mind a két formát biztosíthatjuk szervezetünk számára

Köszönjük Árvay Bálint kiegészítő javaslatait.

[A jegyzet borítóképén a jód ásványi formája látható.]