A történelem folyamán a B3-vitamin bevitelében jelentős változások történtek. Amíg régen az állati eredetű élelmiszerek, legfőképpen a hús csak korlátozott mennyiségben volt elérhető az emberek számára, addig manapság pár fejlődő ország kivételével a húsfogyasztás megsokszorozódott. 

A kutatók úgy vélik, hogy a megfelelő B3-vitamin-bevitel jelentősen javíthat az emberek általános egészségén, azonban mind a túl nagymértékű, mind a túl alacsony pótlása problémákat okozhat. Sok fejlődő országban, ahol kukorica- vagy rizsalapú étrendet követnek, a mai napig gyakran előfordul a B3-vitamin hiánya, míg a jó gazdasággal rendelkező fejlett országokban az emberek már túl sok B3-ban gazdag élelmiszert fogyasztanak. 

Hogyan változott a húsfogyasztás a történelem során? 

A mezőgazdaság megjelenésével az emberi populáció jelentős növekedésnek indulhatott, de a legtöbb ember étrendje kevesebb húst tartalmazott, mint előtte. A húsfogyasztás a 19. századtól kezdett el jelentős mértékben nőni: Nagy-Britanniában 1850-1960-ra megduplázott, majd 1960-2010-re ismét megkétszereződött. A legtöbb fejlett országban az átlagos húsfogyasztás jelenleg évi 120 kg körül mozog, míg a fejlődő országokban ez a mennyiség alig 20 kg körüli. Elképzelhető, hogy a húsfogyasztás általi jóval magasabb B3-vitamin-bevitel szerepet játszott abban, hogy az alultápláltsággal járó betegségek háttérbe szorultak, míg a túltápláltság okozta civilizációs betegségek fokozódtak. 

Mit köszönhetünk a megnövekedett húsfogyasztásnak?   

Ahogy nőtt a húsfogyasztás, azzal arányosan nőtt az emberek magassága és intelligenciája, míg a különböző fertőző betegségek előfordulása ezzel arányosan csökkent. Ezzel szemben a degeneratív betegségek közül a cukorbetegség, a Parkinson-kór és a daganatos megbetegedések száma is jelentősen emelkedett, ahogyan az allergiás és az autoimmun betegeké is. A kutatók azt feltételezik, hogy részben a B3-bevitelben bekövetkező hatalmas változással magyarázhatóak ezek az eredmények. 

Milyen káros hatásai lehetnek? 

A folyamatosan magas B3-vitamin-fogyasztás szükségtelenné tette a velünk szimbiózisban élő, B3-vitamint előállító baktériumokat, nélkülük viszont az immunrendszerünk az ártalmatlan környezeti fehérjékre és a saját fehérjéinkre is gyakran túl erős immunválasszal felel. Ennek köszönhető, hogy azokban az országokban, ahol a tuberkulózis, és más fertőző betegségek előfordulása a mai napig gyakori, rendkívül ritkák az autoimmun betegségek, míg az összes olyan országban, ahol ezek nincsenek jelen, ott az autoimmunitás jelentősen fokozódott. 

Habár még vitatják, de elég sok tudományos bizonyíték igazolja a “higiéniai hipotézist”, aminek a lényege, hogy bizonyos mikroorganizmusok, amelyek az emberiséggel együtt fejlődtek, gyerekkorban segítenek az immuntolerancia kialakításában, és ezeknek a “régi barátoknak” az elvesztése különösen hajlamossá tesz minket a különféle allergiákra.  

Ezen kívül a folyamatosan magas B3-vitamin-bevitel (például egy húsban gazdag étrend B3-vitaminban gazdag étrend-kiegészítőkkel kombinálva) fokozza egy NNMT nevű enzim működését, aminek magas szintje összefüggésbe hozható a Parkinson-kórral, a metabolikus szindrómával és egyes ráktípusok előfordulásával. Emellett a krónikusan magas B3-bevitel több más anyagcserefolyamatot is negatívan befolyásolhat, ahogyan a bélflóra összetételét is negatív irányba változtathatja. 

Összefoglaló 

Elég meglepő, hogy egyetlen vitaminnak is milyen komplex hatásai lehetnek a szervezetünkre nézve. A B3-vitamin bevitele nagyon fontos, azonban elképzelhető, hogy a modern társadalmakban az emberek mára túl sokat fogyasztanak belőle, ami különböző negatív hatásokhoz vezethet, csakúgy, ahogyan a fejlődő országok lakosainál a túlzottan alacsony bevitel. 

A megfelelő B3-vitamin-szinthez valószínűleg az szükséges, hogy ne fogyasszunk rengeteg húst, ha pedig mégis, akkor ne egészítsük ki egyéb B3-vitamin-forrással. Ezzel szemben, ha étrendünk főleg növényi alapú, akkor érdemes lehet annyi B3-vitamint pótolni, hogy elérjük a napi 15-20 mg körüli mennyiséget.