A vas minden élőlény számára nélkülözhetetlen mikrotápanyag. Fertőző betegségek esetén mind a kórokozóknak, mind a saját immunsejtjeinknek vasra van szükségük a szaporodáshoz és a feladataik ellátásához. A vas mikroorganizmusoktól való elzárása a szervezetünk védekezésének egyik hatékony stratégiája, de a kórokozókat sem kell féltenünk: az évek során számtalan olyan mechanizmust fejlesztettek ki, amelyek által képesek hozzáférni a szervezet vasraktáraihoz, és ez nagyban meghatározza a fertőző képességük hatékonyságát. A szervezetünkön belül tehát folyamatos küzdelem zajlik ezért az értékes mikrotápanyagért, és részben ennek a harcnak a kimenetele dönt arról, hogy mennyi ideig tart egy-egy betegség.

A vasmegvonás az immunrendszer egyik fontos védekezőmechanizmusa

Ahhoz, hogy a kórokozók ne nyerhessenek kellő teret a szervezetünkben, a vasanyagcsere előre biztosítja, hogy a raktározott vas nagyrésze olyan helyen legyen tárolva, ahol a mikroorganizmusok nehezen férhetnek hozzá.(1)

Hemoglobin és transzferrin

A szervezetünkben lévő vas legnagyobb része sejten belül, a hemoglobinban található, de bizonyos kórokozók olyan képességeket fejlesztettek maguknak, ami által képesek belőle kinyerni a vasat.(2,3) Ehhez versenyezniük kell a szervezet saját fehérjéivel, amik gyorsan felkutatják és újrahasznosítják azt. Érdekes módon a vasszükséglet jelentős részét az újrahasznosított hemoglobinból, és nem az ételekből nyerjük.(4)  

Egy másik tényező, amely korlátozza a vas hozzáférhetőségét a behatoló kórokozók számára, a szabad sejten kívüli vas hiánya. A sejteken kívül található vasat a transzferrin köti meg, amely egészséges emberekben jellemzően kevesebb mint 50%-ban telített vassal.

Ferritin és hepcidin

Szintén jelentős mennyiségű vasat raktározunk a sejteken belül ferritin formájában, aminek a szintje fertőzések és gyulladások ideje alatt jelentősen megemelkedik.

A fertőzések során a vas-visszatartás fokozódását egy hepcidin nevű anyag idézi elő.(1) Ezt a máj, sőt maguk az immunsejtek is termelik, hogy a fertőzések vagy egyéb gyulladások ideje alatt tovább csökkenjen a kórokozók számára elérhető vas, és a gyulladás következtében fellépő fokozott oxidációs teher se okozhasson annyi kárt a szövetekben. A vas szintje ugyanis meghatározó ebben, ami magyarázatot ad arra, hogy a különféle krónikus betegségek szempontjából miért olyan káros, ha túl sok van belőle.(5,6)

Laktoferrin

Az anyatejben is megtalálható laktoferrin, amelyet hatékonynak találtak baktériumokkal, vírusokkal, sőt gombás fertőzésekkel szemben,(7,8) a transzferrinhez hasonlóan nagy hatékonysággal köti meg a szabad vasat, megfosztva tőle a mikroorganizmusokat.(1) Szervezetünk környezettel szembeni védőrétege, a nyálkahártya emiatt nagy koncentrációban tartalmazza, de maguk az immunsejtek is termelik lokálisan, a fertőzések és gyulladások helyén.

Az emberi előtej vagy másnéven kolosztrum 7 g laktoferrint tartalmaz literenként, ami ahhoz szükséges, hogy a kisbabák bélflórája egészségesen alakuljon, és ne szaporodhasson el bennük valamilyen kórokozó.(9)

Hogy valójában milyen hatékony a laktoferrin, azt jól mutatja egy nemrég megjelent metaanalízis, amiben a pótlása közel felére csökkentette a felső légúti fertőzések gyakoriságát.(10)

Ezeken kívül mára sok egyéb anyagot is felfedeztek, amik szintén fontos szerepet játszanak a vasért folytatott küzdelemben, de ezek biokémiai folyamataira most nem térünk ki. A lényeg, hogy fertőzések esetén a gazdaszervezet által vezérelt vasmegvonás gátolja a kórokozók növekedését, ami a természetes immunitásunk egyik fontos eleme. Sajnos a hosszantartó krónikus fertőzések, autoimmun betegségek vagy rosszindulatú daganatok miatt kialakuló krónikus immunaktiváció már nem csak a patogénektől, az autoimmunitást indukáló limfocitáktól és a daganatos sejtektől vonja el a vasat, hanem a saját egészséges sejtjeinktől is.(11) Ez idővel vérszegénységhez vezethet, ami sok krónikus gyulladással járó betegségnél kialakul.

A vaspótlás olaj lehet a tűzre

A fentiekből az következik, hogy önmagában a vaspótlás sok esetben nem jó megoldás, még akkor sem, ha a vérképünkön enyhe vashiány látható, hiszen elképzelhető, hogy ez csupán a természetes védekezőmechanizmusunk következménye, és a vaspótlással semlegesítjük ennek eredményeit.

Ez nem csupán elmélet, hiszen ezt igazolják azok a humán vizsgálatok, ahol a szájon át pótolt vas több különböző fertőzés kockázatát fokozta, valamint súlyosbította azok lefolyását.(12,13) Ezzel szemben az enyhe vashiány védőhatásúnak bizonyult.(14) A vas pótlását leginkább a malária esetén vizsgálták, de bakteriális és vírusos fertőzések esetén is hátrányosnak mutatkozott.(15,16)

Egy 2021-ben publikált metaanalízis alapján az intravénás vaspótlás szintén fokozta a fertőzések kockázatát, ráadásul sok kutatásban a szájon át szedett vashoz hasonlították, nem is placebohoz.(17)

Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem lenne szabad vasat pótolni, mivel bizonyos esetekben valóban indokolt és akár életmentő is lehet, de mindenképpen érdemes óvatosságra törekednünk, és csak akkor fordulni ehhez az eszközhöz, ha már biztosan nincs más hatékony megoldás.

A másik két vasról szóló cikkünkben említettünk több olyan táplálkozási stratégiát (illetve a laktoferrin pótlását), amik sok szempontból biztonságosabbak és akár hatékonyabbak is lehetnek a hagyományos vaspótlásnál. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy akár hetekbe/hónapokba is telhet mire ilyen módon sikerül feltölteni a vasraktárainkat, így ne várjunk pár nap alatt jelentős javulást.

Azért is érdemes először ezekkel próbálkoznunk, mert a vaspótlás elég sok mellékhatást pl. kellemetlen emésztőrendszeri tüneteket is okozhat,(18) miközben nem is mindig hatékony.

Szintén fontos észben tartanunk, hogy nem kizárólag a vas hiánya okozhat vérszegénységet, hanem egy sor egyéb tápanyaghiány vagy egészségügyi probléma – mégis sokan kezdenek el egyből vasat szedni, amitől nem javul az állapotuk.  

Magát a vashiányt is okozhatja a B2-vitamin hiánya,(19) amit szintén érdemes megvizsgálni, különösen akkor, ha a magasabb vasbevitel hatására nem javulnak az értékeink.

Összefoglaló

Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk fontos a megfelelő vasellátottság, azonban ahelyett, hogy bizonyos esetekben egyből vaspótláshoz folyamodnánk, győződjünk meg róla, hogy nem valamilyen fertőzés okozza a hiányát. Szükség esetén próbálkozzunk először biztonságosabb megoldásokkal. A meggondolatlan vaspótlással sokat árthatunk magunknak, mivel felboríthatjuk azt a törékeny egyensúlyt, ami által az immunrendszerünk védekezni próbál a kórokozókkal szemben.

Abban az esetben, ha genetikai okok miatt hajlamosak vagyunk a vas felhalmozására, érdemes rendszeresen véradásra járnunk, különben szintén jelentkezhetnek a túlzott vasszintből eredő problémák.