A magnézium és a cink két olyan ásványi anyag, amelyekből a legtöbben nem fogyasztanak eleget. Mindkettő több száz enzim működéséhez szükséges, amik az egészséges anyagcsere alapját képezik, erős antioxidáns tulajdonságaik révén pedig védik sejtjeinket a különféle káros hatásoktól. A kettes típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek fennállásakor egyaránt jellemző, hogy az anyagcsere működésében különböző hibák lépnek fel, illetve a szervezet antioxidáns rendszere kimerülőben van, és így nem képes a feladatát megfelelően ellátni. Mivel a magnézium és a cink hiánya is negatívan befolyásolja ezeknek a betegségeknek a kimenetelét, feltételezhető, hogy a kiegészítésükkel javítani lehet a betegek állapotán.  

Egy 2020-ban publikált randomizált vizsgálat során 60 személyt osztottak két csoportra, akik közül mindannyian kettes típusú cukorbetegséggel és valamilyen szív- és érrendszeri betegséggel rendelkeztek. Az egyik csoport tagjai napi 250 mg magnéziumot és 150 mg cinket pótoltak 12 héten keresztül, majd a kutatás végeztével összehasonlították azokat a fontos értékeket, amik leginkább befolyásolják a meglévő betegségeik kimenetelét. Ilyen volt a résztvevők vércukor- és inzulinszintje, a CRP-szintjük, ami a gyulladásos folyamatokat jelzi, továbbá a vizsgálatban mérték a szervezetük antioxidáns kapacitását és egy teszt segítségével a depresszióra való hajlamukat. 

A 12 hét elteltével a magnéziumot és cinket kiegészítő résztvevők eredményeiben a következő pozitív változások történtek: 

• Az éhomi vércukorértékük 9,44 mg/dL-el csökkent 

• Az inzulinszintjük 1.37 μIU/mL-el lett kevesebb 

• HDL-koleszterin-szintjük 2.09 mg/dL-el nőtt (a magasabb szintje előnyös szív- és érrendszer szempontjából) 

• C-reaktív fehérje 0,85 mg/L-el csökkent 

• A teljes antioxidáns kapacitás 43.44 mmol/L-el nőtt 

• A depressziós indexük egy erre használt megbízható teszt alapján több ponttal csökkent 

A cink és a magnézium egyidejű kiegészítése tehát kedvező irányba módosította a 2-es típusú cukorbetegség és szív- és érrendszeri betegségek szempontjából fontos rizikófaktorok értékeit. Érdekes, hogy a kísérlet során használt magnéziumforma az egyik legrosszabbul hasznosuló magnézium-oxid volt, tehát egy jobb felszívódású változattal valószínűleg ennél is jobb eredmények születtek volna.